A világ egyik leggyakrabban látogatott turistalátványossága a stockholmi Vasa Múzeum, melynek főszereplője egy 17. századi csatahajó. A svéd haditengerészet zászlóshajójának szánt Vasa (a svéd uralkodói dinasztiáról kapta nevét) a lengyelekkel szembeni erődemonstráció gyanánt épült, a Balti-tengeri kereskedelem feletti ellenőrzés miatt.  Eközben Európában épp a harmincéves háború zajlott.

A hajó építőmestere Henrik Hybertsson a kor leghíresebbje volt, aki II. Gusztáv svéd király parancsára kezdte meg az építést 400 emberrel az oldalán. A csatahajó hadtörténeti emlékei mellett képzőművészeti kuriózumként is említésre méltó. Kialakítása, berendezése a legpazarabb palotákéval vetekedett. Szobrok százai díszítették, melyek 95%-a épen maradt. A fedélzeten 64 ágyú kapott helyet, mellyel a korabeli hajók közül a legnagyobb tűzerővel rendelkezett.

A "svéd Titanic"-ként is emlegetett hajó 1628. augusztus 10-én indult el a stockholmi kikötőből első útjára, de nem jutott messzire. Egy hirtelen széllökés annyira megdöntötte a hajót, hogy a nyitott ágyúnyílásokon beömlött a víz, így mindössze 1300 méterre a partoktól elsüllyedt.

Hogy mi okozhatta a tragédiát? A mértéktelenség. A király ugyanis a legjobban felfegyverzett hadihajót akarta megépíttetni, ezért több ágyút szereltetett a hadihajóra, főleg hogy kiderült a lengyelek is egy hasonló nagyságú hajót építenek. Az addig elkészített hajógerincet megnövelték és egy második ágyú-fedélzetet is beépítettek, az alsó ágyú-fedélzetre pedig nagyobb lőrések kerültek. Így már szélességéhez képest túl hosszú és magas volt a hajó, a változtatások miatt a gyomrában lévő ballaszt-kövek nem tudták egyensúlyban tartani. Ráadásul a fő hajóépítő mester, a dán Henrik Hybertsson megbetegedett és meghalt az építés közben, így tanítványa fejezte be, aki tapasztalatlan volt még.  Már a stabilitási próbán is felmerült a probléma, hogy amikor egyszerre harminc matróz futott egyik oldalról a másikra a hajó erősen megdőlt.

Anders Franzén tenger-történész kezdte el kutatni a Balti-tengeri hajóroncsokat, mikor is rájött, hogy itt nem él meg a hajóféreg, mely a fa hajóroncsokat tönkretenné, ezért elkezdte keresni a Vasát.  1956-ban 32 méter mélyen találtak rá. A hajó felfedezése a 17.századi hajóépítésen túl a további történelmi leletek (26000 tárgy) miatt is jelentős, melyek az  elmúlt korok és emberek jellegzetességeit, életvitelét bemutatják.

1959-ben megemelték és fokozatosan sekélyebb vízbe vontatták, betömték a réseit,az ágyú-nyílásokat lezárták, az elrozsdásodott fém szegecsek helyét bedugaszolták és megerősítették a kiemeléshez, melyre 1960. április 24-én került sor, amit a Tv is közvetített. Egy szárazdokkhoz vontatták, ahol megkezdődött a konzerválási folyamat, melynek során polietilén-glikollal itatták át a hajót , mely kiszorítja a vizet. Ez 17 évig tartott. Jelenleg az a probléma, hogy a vízben töltött évszázadok alatt kén halmozódott fel a hajótestben, mely az oxigénnel reakcióba lépve kénsavvá alakul, mely mállasztja a faszerkezetet.

A hajó Stocholmban, a Vasa Múzeumban 1990 óta látogatható. A múzeum magába foglalja a hajót, és azt körülvevő hét szinten kiállítások várják a látogatókat, melyek a 17. századi Svédországról, a hajóépítésről, az elsüllyedésről, a kiemelésről, továbbá a harmincéves háborúról, a hajón talált különböző tárgyakról, valamint a konzerválás nehézségeiről szólnak.

vilagutazo.blog.hu