Gleccserek, rénszarvasok és tőzeglápok 

A címben szereplő szavak mindegyike alapvető jellemzője a Svédország északi részén, Norbotten grófságban található Lappföldnek, amely Norvégián keresztül Finnországon át egészen Oroszországig nyúlik el. A Világörökség részéhez azonban csak a svédországi, 9400 négyzetkilométeres terület tartozik, ezt 1996-ban vették fel az UNESCO listájára.

Négy nemzeti park: a Padjelanta, a Sarek, a Stora Sjöfallett és a Muddus, valamint két tájvédelmi körzet: a Sjaunja és a Stubba tartozik hozzá. Az első nemzeti parkokat a Sareket és a Stora Sjöfalletet 1909-ben hozták létre. A Padjelanta Nemzeti Parkban találhatók Svédország legszebbnek tartott tavai, a Vastenjaure és a Virihaure, amelyek olyan tiszták, hogy vizükből nyugodtan lehet inni. Lappföld éghajlata a nyugati hegyoldalakon óceáni jellegű, tehát hűvös és csapadékos, a keleti részeken kontinentálisabb, itt az északi sarkkörön túl május végétől június közepéig egyáltalán nem nyugszik le a nap.

Lappföld lakói a lappok, akik keletről érkeztek erre a vidékre i.e. 3500 tájékán. Eleinte halászattal és vadászattal tartották fenn magukat, majd amikor a vadállomány megritkult, fokozatosan áttértek a nomád állattartásra. Fennmaradásukat a rénszarvasoknak köszönhetik, amelyek gazdasági életük alapjai. Használják igavonó állatként, húsát és tejét elfogyasztják, csontjukból és bőrükből használati tárgyakat és ruhákat készítenek, amiket kedvelt színeikkel, a pirossal, sárgával és kékkel díszítenek.

A hatalmas csordákban élő rénszarvas nyáron a tundrán él és ott szaporodik, télre a hatalmas erdőségekbe húzódnak vissza. Ők a világ legnagyobb szarvasféléi, a hímek agancsának a fesztávolsága elérheti a két métert is, érdekesség, hogy a rénszarvas tehene is agancsot visel, bár koránt sem akkorát, mint párja. Lappföld jellemző emlős állatai még a sarki róka, a vidra és a nyest. Itt él a torkosborznak is nevezett rozsomák, ami bár a menyétfélék családjába tartozik, mégis jobban hasonlít a medvékhez. Régebben sok farkas élt ezen a vidéken, de mára gyakorlatilag eltűntek, a barnamedvék száma viszont az utóbbi években szerencsére emelkedőben van. Sok ritka madárfaj otthona is Lappföld, ezek közül a leggyakoribbak és legnagyobbak közé tartozik a siketfajd, az énekes hattyú és a tőkés réce. A ragadozó madarakat olyan különlegességek képviselik, mint a vadászsólyom és a réti sas.

Geológiailag két jellemző táj váltja egymást. Keleten alacsony dombságok, míg nyugaton a Skandináv-hegység 2000 méter körüli csúcsai találhatók. A Világörökség védelme alatt álló terület kétharmadát kitevő hegyvidéken jól megfigyelhetők a legutóbbi jégkorszak nyomai: az U alakú völgyek, a moréna-halmok és a kristálytiszta vizű tengerszemek.

Több mint száz gleccser ma is gyalulja a hegyek oldalait, a völgyekben bő vizű patakok folynak. A fennsíkokon legelők zöldellenek, 1200 méter felett zuzmótelepeket találunk, a rénszarvasok fő táplálékát. A sarki tundra egyedüli fái a törpe füzek. A keleti, alacsonyabban fekvő vidékek jellegzetes növényzete a fenyő és nyír. Az érintetlen erdőségekben 700 éves fákat is találhatunk. A tavak és folyók környékén mocsaras, lápos ingoványok húzódnak.

Ez a sokféle jellegzetesség, amelyet a gleccserek, lápok, erdőségek, a tajga és a tundra ad sajátságos, sehol másutt nem található életközösségeket hozott létre. Emiatt, valamint érintetlenségének megőrzése érdekében lett az emberiség közös kincse Lappföld.

hirmagazin.sulinet.hu