Népi hiedelmek és szokások

Szórakozások böjtidőben

Dél-Svédországban régen, faluhelyen igencsak durva módon szórakoztak nagyböjt idején. Már a játék neve is sokat elárul: „Üsd ki a macskát a hordóból” „Slå katten ur tunan”. Fogtak egy macskát, bezárták egy hordóba, amit magasra felfüggesztettek. A falubeli fiatal legények lóhátra ülve elnyargaltak a hordó mellett és a kezükben lévő fadoronggal hatalmas ütést mértek rá. Ha az ütés elég erős volt, a hordó széttört, a szerencsétlen állat pedig lezuhant a földre. A győztes lett a „Macskák királya”. A későbbiekben macska helyett üveget „használtak”.

Észak- és kelet-Svédországban , ahol a tél hosszabb, más, szelídebb játékot űztek. Több szánkót egymás mögé kötöttek és ahányan csak ráfértek, felültek erre a közös szánkóra, majd lecsúsztak vele a domboldalon. Attól függően, hogy milyen messzire sikerült lejutni, olyan répa- és len termés volt várható. Ezért hív ták ezt a szánkózást „Åka stora rovor och långt lin”-nek azaz „Nagy répa és hosszú lenszár” utazásnak.

Böjti nyírfavessző

Jóval a kereszténység felvétele előtt Svédországban is megünnepelték a tavasz eljöttét. Egy levágott nyírfavesszőt bevittek a házba. Ahogy a „halott” vessző kezdett leveleket hajtani, úgy éledt fel odakint a természet. Nem tudjuk milyen régről ered ez a szokás, de azt igen, hogy a középkorban a nyírfavessző össze kapcsolódott a húsvéttal. Egymást megvesszőzték, így emlékezve Jézus szenvedésére. Később a házba vitt nyírfavesszőt színes tollakkal és más díszekkel díszítették fel.

Virágvasárnap (Palmsöndagen*)

palm = pálma, söndag = vasárnap (v.ö. az angol Palm Sunday-val.) A szép magyar virágvasárnap elnevezésnek  a svédben (és az angolban is) pálma-vasárnap felel meg. Jézus Jeruzsálembe vonulásakor valóban pálmaágakat fektettek a lába elé, hiszen ott ez rendelkezésre állt. Más európai országokban viszont ennek az emlékére fűzfavesszőt visznek a templomokba, hogy ott azokat a pap megáldja. Svédországban is ez volt a szokás 1527-ig, de a reformáció bevezetése után ezt a szertartást is megtiltották. Ma a luteránus svédeknél újból kezd a szokás felelevenedni.

* Az észak-germán nyelvekben – így a svédben is – a határozott névelő a szó végére kerül, azzal egybeírva. A névelőnek két alakja van: a közös hím-és nőnemű és a semleges nemű alak. A közös alak: en   A semlegesnemű alak: et 

(Csak érdekességként: a bolgár nyelv is a szó végéhez ragasztja a határozott névelőt.)

Nagyszerda  (Dymmelonsdag)

Svédországban ezen a napon az iskolás gyerekek  egymás hátára csúfolódó feliratokat tűznek.

Nagycsütörtök  (Skärtorsdag) –

 A boszorkányok napja

A régi hiedelem szerint nagy ünnepek idején sok bű-bájosság és varázslat történik. Különösen így gondol-ták ezt húsvét hetében. Ez az időszak a gonosz és a jó küzdelmének ideje volt. Nagycsütörtökön a boszorkányok ültek ünnepet. Az ördög akkor hívta meg őket a Blåkulla-ra, azaz a Kék Dombra. De hogy hol van az a Kék Domb, azt senki nem tudta. Elég az, hogy volt.

Hogy eljussanak a Kék Dombra, a boszorkányoknak seprűre volt szükségük. A seprűnyelet boszorkányolajjal kenték meg. Szükség volt még egy mondókára is, amely így szólt:„Útra fel, egészen a pokolig* Ha a boszorkány tévedésből mást mondott, mint pl. „Egyenesen fel és le”** akkor egész éjjel fel és le lovagolt a kéményben.

A boszorkányokat tekintve tehát Nagycsütörtök volt a legveszélyesebb nap. A gazdák ügyeltek arra, hogy se seprű, se gereblye kint ne maradjon az udvaron, nehogy a boszorkányoknak alkalmuk legyen azokon lovagolniuk. A nyílt kéményű tűzhelyek szellőzőrácsát is elreteszelték, mert ki tudja, valamelyik boszorkány lebukfencezik a kéményen és még bajt hoz a házra. A ház és az istálló ajtajára keresztet rajzoltak.

Svédországban (csak úgy mint Norvégiában) a gazdálkodó emberek nem falvakban, hanem egymástól viszonylag távolabb álló gård-okon*** éltek, így  veszély esetén kiszolgáltatottak voltak. A boszorkányok azért jelentettek veszélyt, mert eladták a lelkü- ket az ördögnek, így bájoló hatalmukvolt az emberek felett. Ha megrontottak valakit, az illető bele is halhatott a betegségbe. Ezen az éjszakán, miközben fent repkedtek, le-lecsaptak a tanyára, hogy embert, állatot magukkal ragadjanak. Legjobb volt ilyenkor a házban maradni. Hogy elriasszák a boszorkányokat sok helyen tüzeket raktak, sőt néhol még a levegőbe is lőttek.

*„Upp och iväg ända till helvetet.” ** „ rätt upp och ner ***gård = gazdaság, farm, tanya. Határozott névelős alak: gården,  v.ö. angol  garden, német Garten.

Fentiekben azért ilyen hihetően írtuk le a nagycsütör-tök éjszakai „veszedelmeket”, mert a régiek valóban ennyire hittek mindebben. Alig 300 évvel ezelőtt zajlott le az utolsó boszorkányper Svédországban. Az 1500-as évek végéről még nagyon sok ilyen perről tudunk. Többszáz személyt, főleg nőket égettek el a máglyán. Abban az időben egy nő sem érezhette magát biztonságban. Főleg az öreg, gyógyító erejűkről ismert asszonyok voltak gyanúsak. Másokat azért vádoltak boszorkánysággal, mert különböztek az átlag-tól, pl. nyomorékok voltak.

Manapság már csak egy ártatlan szokás emlékezetet ezekre az időkre. Nagycsütörtökön a kislányok „bölti boszorkányoknak” öltöznek. Kifestik az arcukat, kendőt kötnek a fejükre és körbe járják a szomszéd házakat. Maguk festette-rajzolta húsvéti képeslapokat osztogatnak és cserébe finomságokat kapnak.

Azért a felnőttek sem felejtették el a régi védekezési módszert. Különösen Nyugat-Svédországban szokás még ma is  húsvéti tüzeket  gyújtani.  Más vidékeken pedig petárdákat robbantgatnak, ki tudja, mi történhet majd az éjszaka!

Du bar ditt kors, o Jesu mild,

då dödens väg du trädde,

till frälsning för den värld som vild

och full av hat dig hädde,

o kärleks höjd!

Du blöder böjd

för dem som dig förfölja.

                                   E. G. Geijer

Forrás: Fakta om Julen, Påsken och våra andra högtider

Almqvist &Wiksell Förlag,

Printed in Hungary, 1992

Szabad átköltésben:

Ó, Jézus, kit vad gyűlölet

kísért a Golgotára,

válladon a feszület,

a megváltás ára.

Ó végtelen szeretet!

Hullattad szent véredet

a Téged üldözőkért.

Kőhegyi Tamás fordítása, 2008

users.atw.hu